Írott képzés– #1

Forrás: John Teasdale és az Oxford Mindfulness Centre hivatalos kiadványai alapján

A legtöbben azt hisszük, hogy a boldogtalanság maga a probléma.

Pedig valójában nem ez okozza a legtöbb szenvedést.

A szomorúság, a rosszkedv, a csalódottság vagy az átmeneti boldogtalanság teljesen természetes része az emberi életnek. Bizonyos helyzetekben ezek egészséges reakciók.

-Stressz.
-Veszteség.
-Kudarc.
-Konfliktusok.
-Kimerültség.

Ilyenkor teljesen normális, hogy az ember nem érzi jól magát. A gond sokszor nem az érzés maga.

Hanem az, ahogyan reagálunk rá.

A boldogtalanság önmagában gyakran elmúlna. Sok érzés természetes módon érkezik és távozik. Mint az időjárás.

Megjelenik, áthalad rajtunk, majd fokozatosan eltűnik. Csakhogy a legtöbben nem bírjuk kivárni ezt.

Amikor rosszul vagyunk, az agyunk azonnal cselekvésre kapcsol:

-„Valamit tennem kell.”
-„Nem maradhatok így.”
-„Meg kell oldanom.”
-„Ki kell szabadulnom ebből az állapotból.”

És paradox módon pont ez a menekülési kísérlet az, ami sokszor tartóssá teszi a szenvedést.

Hogyan alakul ki a tartós boldogtalanság?

1. szakasz – Megjelenik a rossz érzés

Valami történik az életünkben.

-Elfáradunk.
-Stresszes időszakba kerülünk.
-Csalódunk.
-Túlterhelődünk.

Megjelenik egy természetes emberi reakció szomorúság, feszültség vagy elégedetlenség. Ez önmagában még nem probléma.

2. szakasz – A rossz hangulat negatív gondolkodási mintákat indít be

A mindfulness -kutatások szerint amikor rossz passzban vagyunk, az agy automatikusan előhív bizonyos negatív mintákat.

-Régi emlékeket.
-Korábbi kudarcokat.
-Önvádat.
-Aggódást.
-Félelmeket.

És megjelennek a szélsőséges gondolatok:

-„Kevés vagyok.”
-„Nekem semmi nem sikerül.”
-„Mások jobbak nálam.”
-„Az élet csak akadályokból áll.”
-„A jövő reménytelen.”

Ilyenkor nem objektíven látjuk a valóságot. A hangulatunk színezi át a gondolkodásunkat. Az agy ugyanis idővel erős kapcsolatot alakít ki a negatív gondolatok és a boldogtalan hangulat között. Minél többször ismétlődik ez a kör, annál automatikusabbá válik.

Ezért van az, hogy aki már átélt depressziós időszakot vagy tartós lelki mélypontot, annál sokkal könnyebben újra aktiválódhatnak ezek a minták.

Néha már egy kisebb stressz, konfliktus vagy rosszabb nap is képes elindítani a régi belső spirált.

Az elme csapdája: a rágódás

Fontos megérteni valamit:

Az agyunk úgy próbál megszabadulni a boldogtalanságtól, hogy kitartóan gondolkodik és rágódik rajta.

Próbál „megoldást találni”. De ez sokszor inkább csapda. Gondolj vissza egy olyan helyzetre, amikor kezdett rosszkedved lenni.

Nem futottak át az agyadon ehhez hasonló gondolatok?

-„Mi a baj velem?”
-„Miért leszek folyton boldogtalan?”
-„Másoknak miért könnyebb?”
-„Mi rosszat tettem, hogy ilyen nyomorultul érzem magam?”
-„Miért nem tudok egyszerűen normális lenni?”

Az ilyen kérdésekre legtöbbször nincs egyértelmű válasz. Mégis szinte kötelességünknek érezzük, hogy újra és újra „csócsáljuk” őket. A pszichológia ezt nevezi rágódásnak.

És a probléma az, hogy a rágódástól általában nem jobban — hanem rosszabbul érezzük magunkat.

Miért veszélyes a rágódás?

Mert ilyenkor az elménk elkezd bizonyítékokat keresni arra, hogy valóban baj van velünk.

-Előhúzzuk a régi kudarcokat.
-A kínos emlékeket.
-A veszteségeket.
-A hibáinkat.

Azt hisszük, hogy ezek elemzésével majd megértjük a mostani fájdalmunkat.

De mivel szinte kizárólag a gyengeségeinkre és hibáinkra koncentrálunk, egyre mélyebbre csúszunk a rossz hangulatba.

A rágódás olyan, mintha homokos talajon próbálnánk kimászni egy gödörből — minél erősebben kapálózunk, annál mélyebbre süllyedünk.

3. szakasz – Harcolni kezdünk az érzéseink ellen

Ez a legfontosabb pont.

Amikor rosszul vagyunk, szinte automatikusan meg akarunk szabadulni az érzéstől.

-Túlgondoljuk.
-Elemezzük.
-Kontrollálni próbáljuk.

És közben egyre jobban beleakadunk saját gondolatainkba. A mindfulness egyik legfontosabb felismerése pontosan ez:

Nem mindig maga a fájdalom tart bennünket fogva — hanem az arra adott automatikus reakciónk.

A saját menekülési kísérleteink alakíthatják át az eredetileg múló rossz hangulatot tartós elégedetlenséggé és állandó belső feszültséggé.

A mai legfontosabb üzenet

Az erőfeszítéseink, hogy pusztán gondolkodás útján megszabaduljunk a boldogtalanságtól, sokszor éppen meghosszabbítják és elmélyítik a szomorúságunkat.

A probléma gyökere gyakran nem maga az érzés.

Hanem az, AHOGYAN az elménk reagál arra, amikor rosszkedvűek, fáradtak, dühösek vagy félnek vagyunk.

Mit jelent a tudatos jelenlét?

A tudatos jelenlét (mindfulness) nem azt jelenti, hogy mindig pozitívnak kell lennünk.

Nem azt jelenti, hogy nem lehetnek nehéz érzéseink. Hanem azt, hogy megtanuljuk észrevenni az érzéseket anélkül, hogy automatikusan harcolni kezdenénk ellenük.

És ez a jó hír:

A megfelelő készségek és ismeretek birtokában ebből a körből ki lehet törni.

Az agy tanul. A régi minták gyengíthetők. Új reakciók alakíthatók ki.

A tudatos jelenlét pontosan ebben segít:
-nem eltüntetni az emberi érzéseket,
-hanem más kapcsolatot kialakítani velük.

Néha nem megjavítani kell magunkat.

Hanem megengedni, hogy emberek legyünk.

Te észrevetted már magadon a rágódást?

Milyen gondolatokon szoktál újra és újra kattogni, amikor rossz passzban vagy?

Írd meg kommentben — lehet, hogy mások is magukra ismernek benne. 🙂

Folytatjuk a képzést csörtökön 😉