Forrás: John Teasdale és az Oxford Mindfulness Centre hivatalos kiadványai alapján

Az előző részben megismertük, hogy a boldogtalanságot sokszor nem maga a rossz érzés tartja fenn, hanem az arra adott reakciónk.

Most nézzük meg, mi történik ilyenkor az elménkben a mindfulness szemszögéből.

Az elme cselekvő üzemmódja

Amikor egy problémát kell megoldanunk vagy egy feladatot kell elvégeznünk, az elménk előre kiszámítható módon működik.

Ezt nevezzük az elme cselekvő üzemmódjának.

Ez az üzemmód rendkívül hasznos.

Neki köszönhetjük a technológiai fejlődést, a tudományos eredményeket, a városokat, a vállalatokat és a hétköznapi sikereink jelentős részét.

Ahhoz azonban, hogy hatékonyan működhessen, az agyunk folyamatosan három dolgot tart szem előtt:

1. Hol vagyunk most?

(A jelenlegi állapot) Pl: Egy ház építésnél , a jelenlegi állapot, hogy nincs kész a ház.

2. Hová akarunk eljutni?

(A kívánt állapot) Pl: Egy ház építésnél hogyan fog kinézni a ház ha kész lesz.

3. Hová nem akarunk kerülni?

(Az elkerülendő eredmény) Pl: Hogyan ne nézzen ki a ház, mennyibe ne kerüljön …

E három információ alapján az elme folyamatosan irányítani próbálja a gondolkodásunkat és a viselkedésünket.

A cselekvő üzemmód hét fő ismérve

A kutatások szerint a cselekvő üzemmódnak több jellegzetes tulajdonsága van:

1. Gyakran automatikusan kapcsol be

Sokszor észre sem vesszük, hogy már problémát akarunk megoldani.

2. Gondolatokkal és ötletekkel dolgozik

Az elme folyamatosan elemzi a helyzetet és megoldási terveket gyárt.

3. A múltba és a jövőbe visz

Visszanéz, hogy tanuljon a múltból, és előretekint, hogy elérje a céljait.

4. Folyamatosan szem előtt tartja, amit el akarunk kerülni

Ez segít megelőzni a hibákat és a veszélyeket.

5. Lételeme a változtatás

A cselekvő elme mindig javítani, fejleszteni vagy megoldani akar valamit.

6. Valóságnak fogadja el a gondolatait

Amit gondolunk, azt gyakran tényként kezeljük.

7. Ha magára hagyjuk, mindig a célra koncentrál

A feladat teljesítése érdekében állandóan a kívánt eredmény felé törekszik.

Ha ennyire hasznos, akkor hol van a probléma?

Amikor a külvilágot akarjuk megváltoztatni, a cselekvő üzemmód szinte tökéletesen működik.

Ha házat akarunk építeni, ha megtanulunk egy új szakmát, vagy lefutunk egy maratont. Ilyenkor a stratégia rendkívül hatékony. A gond akkor kezdődik, amikor ugyanezt a módszert a belső világunkra próbáljuk alkalmazni.

Amikor azt mondjuk:

-„Boldogabb akarok lenni.”

-„Nem akarok szorongani.”

-„Nem akarok stresszes lenni.”

-„Nem akarom ezt az érzést.”

A belső csapda

Ahhoz, hogy a cselekvő elme megoldjon egy problémát, folyamatosan szem előtt kell tartania:

• Hol vagyok most?
• Hová akarok eljutni?
• Mit akarok elkerülni?

A belső világ esetén ez így hangzik:

„Boldogtalan vagyok.” -> „Boldogabb akarok lenni.” -> „Nem akarom többé ezt a szörnyű érzést.”

És itt jelenik meg a probléma.

Az elme újra és újra emlékezteti magát arra, hogy valami nincs rendben.

Minél többet foglalkozik a különbséggel a jelenlegi és a kívánt állapot között, annál nagyobbnak kezdi látni azt.

A szakadék egyre mélyebbnek tűnik.

Amikor a cselekvő üzemmód kényszervezérelt üzemmóddá válik

Az elménk képtelen elengedni a „gumicsontot”. Úgy gondolja, hogy mindenáron meg kell szabadulnia a negatív érzéstől. Ilyenkor a cselekvő üzemmód átvált egy másik működésre:

Kényszervezérelt üzemmódra.

Ez azt jelenti, hogy nem tudunk leállni. Nem tudunk szünetet tartani. Nem tudjuk elengedni a problémát.

Újra és újra próbáljuk elérni azt, amit akarunk, vagy megszabadulni attól, amit nem akarunk.

A rágódás valójában kényszervezérelt üzemmód

Az aggodalmaskodás és a rágódás ennek az üzemmódnak az egyik leggyakoribb formája.

Ilyenkor az agy megkétszerezi az erőfeszítéseit. Még többet elemez. Még többet gondolkodik és még több magyarázatot keres. Pedig valójában olyan problémát próbál megoldani a saját eszközeivel, amelyre tragikusan alkalmatlan. A rágódás és a cselekvő üzemmód katasztrofálisan visszaüthet, ha a belső problémák megoldására használjuk.

De akkor mit tehetünk?

Az első lépés nem az, hogy megszüntessük a rossz érzéseket.

Hanem az, hogy felismerjük, mi történik a mindfulness szemszögéből.

1. Tanuljuk meg észrevenni a rágódást

Vegyük észre azt a pillanatot, amikor az elménk újra problémamegoldó üzemmódba kapcsol. Amikor újra elemezni kezd, amikor újra bizonyítékokat keres illetve amikor újra meg akar javítani minket.

2. Fejlesszünk ki egy alternatív üzemmódot

Egy olyan működési módot, amely lehetővé teszi, hogy másképp viszonyuljunk a szomorúsághoz, a boldogtalansághoz, a szorongáshoz és más belső állapotokhoz.

-Nem harcolva velük.

-Nem menekülve előlük.

Hanem tudatosabban kapcsolódva hozzájuk.

Ezt fogjuk megtanulni a következő blogbejegyzésben

A mai legfontosabb üzenet

Az elménk problémamegoldó rendszere zseniális, amikor a külvilágot akarjuk megváltoztatni. De amikor a belső érzéseinket próbáljuk ugyanígy „megjavítani”, könnyen csapdába eshetünk.

A rágódás nem azért tart fenn bennünket, mert gyengék vagyunk.

Hanem azért, mert az agyunk túl keményen próbál megoldani egy olyan problémát, amely nem gondolkodással oldható meg. A következő részben megismerkedünk azzal az alternatív üzemmóddal, amely a mindfulness és a tudatos jelenlét alapját képezi.

Te észre szoktad venni, amikor az elméd „problémamegoldó üzemmódba” kapcsol?

Milyen témákon szoktál a legtöbbet rágódni?

Írd meg kommentben!